Szerelemre hangolva mint a szó és a dallam összeforrva....

szóval...elvagyok maradva mint a fene...
Most azt kéne, hogy leírok mindent,szépen leírok, hát ígyis lesz azaz igyekszem.

vegyük sorba életem férfi szereplőit meg a többieket..

Nyári szerelemről.. az az G-ről.:
Jött látott és mindent vitt, elég jó volt. Mikor kint voltunk Erdélybe olyan hihetetlen hiányérzetem volt, hogy én el se tudtam képzelni, hogy nekem valaha is lesz bárki más pasi az életmebe.Iszonyatosan szerettem. Szegedi élet eléggé bejött, nah de persze kinek, nem hisz az a zsongás,a körúton,nyári esték bódítása erkélyes szeretkezéssel. Jaj micsoda éjszakák voltak...
Vagy akár megemlíhetem azt a napot is mikor papír repülőt dobáltunk le... és persze nyertem :D És még azt se hagynám ki, mikor lementünk a Tisza partra pancsizni...
Persze anyáék is szerették nagyon. Bátyámék meg rajongtak érte. Jó is volt, valóban. Csak vmi mégsem passzolt, hisz elszállt a rózsaszín köd, és nem sok minden maradt... Megbánni semmit sem bántam meg, jó volt ez így... ahogy történt ott akkor egy júniusi 19. ei délutánon...

Persze Ákost vissza vettem msn-re, hisz rég nem beszéltünk. igazából ha én nem veszem vissza ő szerintem sose tette volna.. bár ki tudja...
Végül újra beleszerettem,és ő is belém...
Nagyon jó volt, úristen de jó volt újra látni, érezni az illatát... csodás érzések keringtek bennem ide oda...Egésszen magával ragadott az érzés, nem sok mindent kellett tennie.. hisz jött midnen magától ahogy mindig mikor újra keztük!
Végül újra együtt voltunk, minden jó volt, szeretett szerettem. Végül az lett a vége, hogy Imi akivel táncolok és már régen is voltak különböző kalandjaink,vhogy elcsavarta a fejem egy kicsit..
Végül szakítottam Ákossal így karácsony előtt... persze ithon állt a bál...
24. az nálam úgy telt, h felkeltem 11kor és egésszen délután 5ig csak bőgtem, hisz mit tehet az aki beleszeret másba mikor, vki nagyon is szereti... miért vok ilyen rossz... nem értem egyszerűen... egy szmét vagyok... vagy én már nem tudom mijez azegész, de nagyon nagyon sajnálom, hogy így alakúlt kicsit sem így terveztem. : (
Utálom az egész karácsonyt,utálom, hogy Máté elment,nincs köztünk, nagyon hiányzik...
csütörtökön nem bírtam már othon megmaradni, elmentem sétálni, végül a szokásos menekülős helyemen kötöttem ki a játszótéren, talán ott érzem a lelkem a legnagyobb biztonságba... szóval ott sírva alkonyat zenéthallgatva elgondolkodtam a világon, meg úgy mindenen... 2 óra hosszát ültem, még az eső is esett.. tiszta szégyen. Úgy néztem ki mire hazaértam, mint egy ázott hulla... Végül úgy dontöttem, hogy alszok ebéd után, de először túl kell élni az ebédet, bőgés nélkül. nagyjából sikerült de a desszertre már nem maradt erő szal gyorsan visszavonultam sírni. Megprobáltam aludni, gondoltam jobb lesz.. megint naívkodtam, mert nem lett jobb alapból már aludni se tudtam.. szal gatya. Figyelem elterelés gyanánt kitörölgettem a vissza hívos sms-eket. Felfedeztem pár régi szerelmetes sms-t picit jobb kedvre derültem, hogy azért van aki szeret, már ha a családom a fenébe kíván...

Szóval, most így karácsony harmad napján ott vunk, hogy hangulatom ingadozó változó csöpppet sem biztos... szal fasz ki van.. ennél jobban nem tudok fogalmazni mert ez van...

Barátok azért vannak, kikre lehet számítani, de azok is csak pillanatnyi örömök... nah szóval majd elmúlik.. talán jönnek jobb idők és sokkal boldogabb percek.. hanem akkor meg így élem le az életem vezekelve...