Jó régen írtam már, nem is töltöm az időt múlt idézéssel. -most-
Drága Á.-val van némi problémánk.
Igaza van annak aki azt mondta, hogy el kell tudni fogadni a másikat olyannak amilyen, de ha egyszerűen úgy érzem nem tudom őt így elfogadni. Pedig egy okosnő elfogadja a férfit, majd különböző technikákkal észrevétlenül változtat. Na most ehhez én türelmetlen vagyok. Amikor össze jöttünk engem betakart a rózsaszín köd azt hiszem így utolóag. Minden hétvége úgy telt, hogy eljártunk kocsmázni, - ami nekem annyira nem jött be-. Férre értés ne essék, nem a kocsmázással van a baj hanem az ivászat mértékével. Ha Á. iszik akkor eszméletlen lüke tud lenni, össze vissza beszél, és képzeleg. Nem tud olyankor normálisan gondolkozni. Ilyen estéken általában mikor nagy unszolásomra hazaindultunk hozzájuk mindig veszekedtünk az utcán, ő kiabált velem. Mire az út felén már túl voltunk akkor jött az a mondat, hogy: Most is nem, hogy ide jönnél és megölelnél!!! Nekem ehhez persze semmi kedvem nem volt, azok után h kiabált velem, részeg, büdös... gáz.

Fél évig bírtam így majd szakítottam vele,mondván ezt én így nem csinálom. Erre ő is rájött, hogy ez így persze, hogy nem oké. Majd rá két hétre végül békét kötöttünk.. újrakezdtük. Új lap, üres pohár...
Eltelt 3 hónap.. most megint válságos az egész kapcsolat....

Már én sem tudom mit is akarok tőle...